Kíváncsiak voltunk, vajon mi motivál egy óvónőt vagy egy 4 gyermekes anyukát és egy tanárt, hogy egyébként is kevés szabadidejüket önkéntesként töltsék a Hit Gyülekezete karitatív szervezetében. Az alábbiakban 3 önkéntes hölggyel készült interjúnkat olvashatják.
Szabó Edina, 4 gyermekes anyuka
Miért jelentkeztél a HAH szolgálatba?
Elsősorban a közösség miatt jelentkeztem, szerettem volna másokat jobban megismerni. Fontosnak tartottam, hogy az énről, az egóról levegyem a figyelmet, s nyissak más szükségei felé.
Mi volt a legpozitívabb élményed?
Az hogy rögtön befogadott, s szeretettel vett körül ez a közösség.
Nagyon meghatott annak az anyukának a története is, aki egyedül ápolta ágyhoz kötött 20 éves leányát. Jó, hogy segíthettünk rajtuk. Tapasztaltam, hogy nem csak a maga hibájából kerülhet az ember szükséghelyzetbe. S egymaga az ember nem tud annyit segíteni, mint egy közösség.
Mióta itt szolgálok más szemszögből látom az életet. Az egészség, a jólét nem természetes, hanem kincs, miért hálásnak kell lenni. Átérzem rendszeresen, hogy jobb adni, mint kapni.
Jó látni az örömet a megajándékozottak arcán, ahogy csillog a szemük, az meggazdagít ott belül. Ez az élmény semmi mással nem helyettesíthető.
 Fülöp Otília, tanár
Te mikor jelentkeztél a szolgálatba?
Már a megalakulása óta részt veszek a szervezet munkájában.
A szüleim úgy neveltek, hogy segíteni kell a szegényeket. Megtanítottak rá, hogy ne csak feleslegeset, hanem értékeset is tudjak adni. A gyülekezetben is azt tanultam, hogy az egyik legnagyszerűbb dolog, ha tud az ember adni. Már régóta figyeltem a Budapesti Hites Adakozók Hálózatának a munkáját, s nagyon örültem mikor Pécsett is megalakult a helyi szervezet.
Hozott változást az életedben a szolgálat?
Igen. Megrendítő a szegénység látványa, saját helyzetem felé a hála erősödik meg. Rádöbbenek mi mindent kaptam az Úrtól, s ezt szeretném fizikálisan is továbbadni. Csodálatos a gyülekezet tagjai részéről az adakozókedv, nem fogy ki a raktár. Az első ruhaosztás lecsökkentette a készletet, de a rákövetkező kedden, csak hozták az adományokat az emberek tömegével.
Bölcsebb is lettem. Az első krízisben levő családnak mindenemet odaadtam volna, később rájöttem, hogy jó az adományozó szív, de Isten a Gondviselő. Rá kell helyezni a terheket, az ember lehetőségei korlátozottak, de Isten nem ismer lehetetlent.
 Szilágyi Melinda, óvónő
Milyen feladatokban veszel részt a szervezeten belül?
Mint mindenki én is kaptam részfeladatokat: részt veszek a ruha osztásban, a sátras osztások szervezésének elő- és utómunkálataiban.
De a szolgálaton belül az a megdöbbentő, hogy egy feladatra mindenki egy emberként ugrik. Ha korlátozott számú emberre van szükség, a HAH-osokat nem rábeszélni, hanem lebeszélni kell. Mindenki, mindenhol ott akar lenni. Nagyon odaszánt, szeretetteli emberekből áll a team. Idejüket, energiájukat nem kímélve állnak hétről-hétre készen az újabb bevetésre.
Decemberben heti szinten vannak programjaitok, hogy bírjátok ezt energiával?
Jó kérdés. Már a többiekkel is beszéltünk róla, hogy ez a szolgálat nem energiát vesz el, inkább feltölt. Az ember úgy érzi, azt teszi amit mindig is tennie kellett volna. Gondoskodunk azokról, akik magukról valami okból nem tudnak gondoskodni. Aki mást felüdít,maga is felüdül - ezt a bibliai igazságot napi szintem érzem beteljesedni. Mióta itt szolgálok teljesebb, örömtelibb lett az életem.
Interjú egy HAH munkatárssal, Dan Árpáddal
Minden karitatív megmozduláson ott vagy, mi hajt téged?
- Jobb adni, mint kapni. Szeretek ezen a helyeken szolgálni. Jó, ha valakin tudunk segíteni. Szeretem látni, hogy örülnek az emberek: a mosolyt, az örömöt az arcokon.
Ha az ember másokon segít, maga is profitál belőle. Te mit látsz ebből a saját életedben?
- Sokkal pozitívabban állok mindenhez, az egész élethez. Mióta beálltam a szolgálatba, kiegyensúlyozottabb lett az életem, odaszántabb is lettem. Fent a hegyen lakom. Ha egy program sokáig tart, bizony gyalog kell haza mennem. Ez hegynek felfelé 2-2.5 óra sétát jelent. De nagyon megéri. Amúgy a szegénység látványához hozzászoktam, amerre járok sok ember lakik sátorban. Hozzászoktam, de nem nyugszom bele, inkább segítek rajtuk.
Dan Árpád és Dan Dalma a mohácsi osztáson,
apa és lánya együtt szolgál. |
