|
Írta: Fülöp Ottilia
|
|
 Január 23. reggel ¼ 8 volt. A HAH pécsi bázisán újabb sátras akcióra készülődtek. A helyi gyülekezet meghívására, Komlóra készült a csapat.
Fentről a hópelyhek, kintről a piros kabátok szállingóztak. Folyamatosan. Hópelyhekből több volt. Sokkal több. De a piros kabátokból is egyre több lett, mintegy 30. A hópelyheket nem számoltuk. És hideg is volt. Az a bizonyos „farkasordító”. Emlékképek jöttek elő: így kezdődött a pécsi osztás is, majd piros riasztással folytatódott, és rekord gyorsaságú sátorbontással végződött. De végül minden rendben ment.
Most sem adtuk fel! ½ 9-re értünk Komlóra. Ott még jobban esett. A hó! De nem csüggedtünk! Lapátoltunk! A láthatók közül arra a mintegy 15 rászoruló embertársunkra néztünk csak, akik már akkor vártak ránk. És egyre többen jöttek.
A sátorépítő csapat már rutinosan kezdte munkáját. Ám hamarosan szembesültünk a vezetőnk lassan szállóigévé lett mondásának igazságával: Ezt a szolgálatot az élet szervezi! A hólapátot nem, de a székeket otthon hagytuk, így a kb. 3 méter magasságig felnyúló sátortető és az oldalponyvák rögzítését alternatív módon kellett megoldanunk. A módszer hatékonyságát a mellékelt képek tanúsítják.
Az öröm kiáradt, a sátor felépült, a ruha és a krumpli is a helyére került. A hóesés pedig szép lassan „elült”. Mindenki a 10.00 órás nyitásra várt. 420 kg élelmiszerrel (krumpli, hagyma) és 600 kg ruhával készültünk, de voltak pillanatok, amikor az asztalok szinte teljesen kiürültek. Jó szolgálatot tettek az újonnan beszerzett teás ballonok is, melyek forró tartalma segített átmelegíteni a jócskán átfázott rászorulókat is. Mintegy 190-en jöttek el. Így történt meg az, amire a pécsi HAH eddigi rövidke pályafutásában még nem volt példa: a megadott időn túl is folyt az adományozás.
Jó, hogy újra tudtunk segíteni! Jó, hogy volt miből segíteni! Köszönjük az adományokat!
Nagyítható fotógaléria:
|
