A Hites Adakozók Hálózata élelmiszer segélyosztása az Ormánságban - 2010
Írta: dr. Ábrahám Hajnalka   

Négy millió Ft értékben osztott ki élelmiszer adományt a Hit Gyülekezete karitatív szervezete a Hites Adakozók Hálózata (HAH) szeptember 11-én és 18-án a Baranya megyei Ormánságban.

A hívők önkéntes adományából összegyűjtött, az árvíz- és belvíz károsultak számára létrehozott alapból mintegy négyszáz család kapott körülbelül 10 000 Ft értékű, nagyon jó minőségű, azonnal fogyasztható vagy gyorsan elkészíthető élelmiszert, mint pl. májkrémeket, száraztésztát, gabonapelyhet, illetve magas ásványi anyag és jód tartalmú ivóvizet tartalmazó csomagot.
Az adomány, az egyébként Magyarország egyik legelmaradottabb, magas, 30-40%-os munkanélküliségi aránnyal rendelkező régió öt településén oszlott meg: Okorágon, Kákicson, Páprádon, Bogádmindszenten és Sellyén.

Többször jóllakni, mint tehetnék

„Az árvízzel szemben, a belvíz megemelkedése az esőzések következtében nem azonnal pusztít. Alacsonyabb lehet a víz, hogy csak néhány centiméter, mégis, ami alatta van, teljesen tönkremegy. Ezért döntöttünk így, hogy ezt a nagyobb mennyiségű adományt ebbe az egyébként szegénység sújtotta, és rendkívül kismértékben támogatott kistérségbe hozzuk.”mondta Kovács Sándor, a HAH ügyvezető igazgatója. Az operatív munkát a pécsi szervezet végezte, aminek vezetőjétől, Agyaki Mónikától megtudtuk, hogy több mint harmincan tevékenykednek Pécsett a HAH-ban, akik csomagolták illetve osztják az adományokat. A pécsi HAH egyébként nem először jótékonykodik az Ormánságban, Vajszlón van egy örökbefogadott óvodájuk is, ismerősként mozognak a környéken. „Az idei árvíz és belvíz komoly válságot okozott a családok költségvetésében. Mindent elvesztettek, amit beleforgattak a mezőgazdaságba.” halljuk Agyaki Mónikától, majd hozzáteszi: „Az emberek rendkívül hálásak. Dolgos, de szegény emberek kerültek bajba. Volt, aki megdöbbenve kérdezte, hogy ez mind az övé, és mind hazaviheti?

Mindezt Sellye polgármestere, Nagy Attila is megerősíti.”Ebben a térségben jó néhány családban nagyon alacsony ez egy főre jutó jövedelem. Ha kapnak egy 10 000 Ft értékű segélyt, az azt jelenti, hogy a család, többször tud jóllakni, mint ahogy tehették volna. Emellett fontos az is, hogy az emberek érzik, odafigyelnek rájuk, és kapnak valamit. Fontos, hogy tudják, hogy van olyan segélyszervezet, ami nem a saját érdeke miatt segíti őket.”

Az ember mindennek örül amit kap

Páprádot sajnos nemcsak a belvíz, amely majdnem egy hónapon keresztül árasztotta el a víznyelő kútját, hanem a Mecsekről két irányból is a falu felé lezúduló árvíz is sújtotta. A víz a falu házai udvarainak, kertjeinek és veteményeseinek mintegy harmadát öntötte el. „Olyan magasan állt a víz, hogy majdnem befolyt a csizmába.”- mondja egy lakos, akinek a padlása a nagy esőzések előtt égett le. Majd „amit meghagyott a tűz, azt elvitte a víz.” Nem sok kellett ahhoz, hogy a házakba is bejusson a víz, s noha ez nem történt meg, a veteményes kertek víz alá kerülése is nagy kárt jelent. „Minden odaveszett, semmit sem tudunk használni. Az apróveteményes, és a kukorica is teljesen. Most majd meg kell venni az állatoknak is a tápot.”- panaszkodott egy asszony, majd hozzátette: „Az ember mindennek örül, amit kap, nagyon jól jön most ez a segítség.” „Itt az emberek többsége munkanélküli, vagy nyugdíjas. De a ház körül mindenki dolgozik, mindenki megműveli a kertjét. Most mindezt elvitte a víz, és kárba veszett a vetőmag is, amit elvetettek.” mondja id. Lőrincz János, a falu polgármestere.

A segélyek szétosztásának megvalósításában a települések önkormányzatai is segíttek, olymódon, hogy ők ajánlották azokat az adományra rászoruló és belvíz sújtotta családokat.
„A csomagokat két részre kellett osztani, hogy többen, azaz szám szerint negyvenen kapjanak, és így is nehéz volt kihagyni embereket. Innen is el kellett küldeni egy fiatalembert, merthogy ő sajnos nem kap.”- sajnálkozik id. Lőrincz János, Páprád polgármestere.

Hasonló dilemmáról számolt be Nagy Attila, Sellye város polgármestere. „A nehézséget annak az eldöntése okozta, hogy ki legyen az a 240 család, aki a városban élő ezerből ezt a segélyt kapja. Úgy döntöttünk, hogy az, aki bejelentette a belvízkárát, ők százhúszan voltak, ezen felül még 120 család, a legrászorultabbak. De gondolkodtam, hogy egyáltalán felvállaljam-e a választások előtt. Mert a város kétharmada nem kapott, így lehet, hogy több lett a sértett, mint az elégedett. Aztán arra a meggyőződésre jutottam, hogy nem magam miatt, önös érdekből vagyok polgármester, és nem is ezért akarok az lenni. Úgy gondoltam, ha nem vállalom fel, a csomagokat máshol osztják ki, és így 240 rászoruló családot megfosztok ettől a lehetőségtől.”